Versek a rímek és virágok, érzelmek, hitek, remények költőjétől.
Ember, aki magányos vagy, ember, akinek fáj valami, ember, aki reményt keres,olvasd el, mert szívet-lelket gyógyító élményben lesz részed!
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
Jórészt történelem
Az én életem jórészt már történelem,
de emlékezve, újra átélhetem.
Nagy adomány ez, mint egy film pereg
az öröm, a bánat, siker – rengeteg
parazsas, izzó élmény fellobog,
és bút okoz néhány sötét dolog.
Felidézni egy egész életet
jószerével pontosan nem lehet,
mégis bevillan sok apró történet,
s velük a sor soha nem ér véget.
Történelem jórészt az életem,
s a csodát újra megélhetem,
56-ot, mi csillagként szállt az égre,
egypár napra szabadnak lenni végre,
és aztán a bosszú óráiban,
mikor életüket áldozták sokan,
a sorsomat a szerencsére bízni,
elrejtőzni, de hinni sose szűnni.
Aztán hosszú, hosszú évekig,
csendben lapulni, és írni megint,
a gondolatot titkolni sokáig,
míg az idő elfuvarozott a máig.
Visszanézve, hogy mi történt velem,
ezer csók, egy tucat forró szerelem,
barátok, sírok, temetések,
és örömteli, boldog születések.
Teleróva hófehér papírok
sokasodtak, mert írok, írok, írok,
a rímeimbe burkolózva járok,
megpróbálom törölni, ami átok.
Így éldegélek szörnyen furcsa korban,
ahol csoda és nyomor van egy bokorban,
teszem mindazt, ami tőlem telik,
és nevemet talán el nem feledik.
2013. 01. 22. SZLD.
Aranyló Nap
Fényben fürdeted a nagyvilágot,
aranyló Nap szívből köszöntelek!
Mai reggelem első fohásza
valahol fönn találkozik veled!
Éltetőnk vagy, hisz ezért lettél,
ragyogásod az élet maga,
mindnyájunknak ragyogó kincse,
a lét mítikus dallama.
Teremtő Istenünk vad kohója,
hol perzsel, hol melenget engem,
virágaimmal, fával, fűvel,
szépségekkel tölti a lelkem.
Aranyló Nap! Áraszd a fényed!
Aranyozd be a nagyvilágot!
És búsan takard el ragyogó szemed,
mert bűneinket látva látod!
2013. 08. 01. SZLD.
Mesél a rög
Lábunk alatt a rög mesél…
Óh hányszor áztathatta vér,
hányszor termett dús kalászokat,
hányszor viselt el kemény fagyokat,
hányszor porzott siető láb nyomán,
hányszor izzott fel a nap sugarán!
Mennyi mindent elmesél a rög!
Az idő suhan a gyűrött föld fölött;
üde mezők és sötét fenyvesek,
puszta tájak és feltörő hegyek
rögére írva: múlt, jövő, jelen;
lábnyomaink – a történelem.
Drága nekem minden kis morzsalék,
hisz ide térek, ha elér majd a vég.
Megölel óvón és mesél tovább -
ölelhetem az őseim porát.
Porból lettünk és porrá leszünk,
csak az marad meg, mit ma megteszünk
beleírva a porba, rögbe,
hogy megmaradjon így örökre.
Bénán, sután a jót akarjuk,
izzó sebeink könnyel takarjuk,
a harcmezőkön békét keresünk.
Epét kehelyben ne hozzanak nekünk!
Egyet azonban sohasem hagyunk;
ezen a földön mi, itthon vagyunk!
Szívünk e röggel mindig együtt dobog:
csak itt lehetünk egyek, s boldogok!
2011. 09. 18. SZLD.
Köszönöm!
(25. házassági évfordulónkra)
Köszönöm kedves, hogy elviseltél,
hogy hibáimmal együtt szerettél!
A támasz vagy, és szent szeretet,
így óvtál mindig engemet!
Te sose kértél, mindig adtál,
egyedül engem sose hagytál,
szerelmed befont, átölelt,
a lelki porból felemelt.
Köszönöm, hogy létem része vagy,
nem fog ki rajtad semmi lelki fagy,
csak szeretsz, szeretsz, szeretsz,
nálad csodás lelki kényszer ez!
Áldjon meg Isten mindezért,
nem múló, örök szeretetedért!
2011. 12. 06. SZLD.
Koraeste
A lombokon áthullik a holdfény,
a csend, a szellő lágyan simogat.
Az égbolt lassan sötétebbé válik,
áll az idő, a perc, a pillanat.
A mélykék égen egy felhő piroslik,
a nap búcsúja. Rózsaszínű fény.
A világ most csendesebbnek tűnik…
Lehet, hogy béke van most a földtekén?
2011. 07. 09. SZLD.
Üzen a Fejedelem.
307 éve itt szárnyalt a hangja,
düh és könnyek fojtották szavát,
mert gyávaság és árulás
sodorta vészbe a hazát.
Keserű szavakat sodort a nyári szellő…
Feszülten figyelt a többezer kuruc…
Elnémult a pacsirta is az égen,
érezték mind, hogy szívük megremeg:
az árva kis hazát ki mentse meg?
Üzen Rákóczi szenvedéllyel:
Ne sajnáljátok véretek,
inkább találjon meg a hős halál,
de megalkudni soha nem lehet!
Inkább vesszen el minden élet,
mintsem hódoljunk hódítónak,
akik ellopják lelkeinket,
s lelki mocsárba beszorítanak!
Ha fáj a seb, és kín viharzik,
ha szívünk békét nem talál,
ha minden ellenünk fordul is,
meghátrálni, azt nem szabad!
Tenni, tenni kell, és hinni!
Feltámadó főnixmadárnak lenni!
Üzen Rákóczi, vajh meghalljuk-e,
felgyújt-e minket lelkének tüze,
megtaláljuk-e az egyetlen utat,
amit zászlaja ma is megmutat?!
Csendes az est, az emléktűz lobog,
felettünk sétálnak fényes csillagok
és árnyak szállnak szerteszét a réten…
307 éve, Istenem, de régen
az Ő szava zengett
panaszt, dicsőséget.
Kiáltva zengett,
hallod te is?
Te is? Hát te?!
Figyeljetek:
„Cum Deo
pro Patria et Libertate”
Mányarét, 2012. Országos Rákóczi Napok
Szabó László Dezső
Bordal
Poharamban rubint-piros,
illatos bor álmodik,
én csak nézem elmerengve,
ahogy fénye változik.
Az igazság benne van-e,
hát azt bizony nem tudom,
de szelíd simogatását
érzem, ahogy kortyolom.
Benne van viszont a napfény,
a szorgos kéz dallama,
tűzhányó szikrázik benne, -
mintha erről vallana.
Melegít, és erejével
erőt kölcsönöz nekem,
egyengeti, elsimítja
a redőket lelkemen.
Áldott földünk piros vére,
áradj át a szívemen,
tedd boldoggá, és színessé –
mint egy régi szerelem!
2011. 05. 11. SZLD.
Célkeresztben
Miért szálka egyesek szemében,
ki nem akar fürdeni szemétben,
aki rendet, tisztaságot tervez,
ki hitében sohasem volt perverz?
Miért baj az, magunkra találni,
s igazunkért mindvégig kiállni?
Nem tanulta meg még Európa,
ezer éve erről szól a nóta!?
Mennyi minden baj van a világban,
atombombák baljós árnyékában,
terrorizmus, robbantások füstje,
szerte forrong az ördögök üstje.
Mennyi minden baj van a világban,
mennyi nyomor, mennyi gazdagság van,
töredéknyi ember dúskál jóban,
milliárdnyi süllyedő hajóban!
Miért baj az, hogy most Magyarország
kézbe veszi gyermekei sorsát?
Évtizedek tenger balfogása
igazodik, ha lassan is, mára.
Aggódnak a demokráciáért,
szagot kapott liberális májért,
mire jönni szerte a világon
dögevőknek sötét raját látom.
Sunyin jönnek felfalni a rendet,
ők határozzák meg majd a „trendet”:
fogyassz, fogyassz, a hitel korlátlan!
(Majd meggebedsz adósság-csapdában!)
Anarchia, káosz és adósság,
ezt szülte a testi, lelki válság!
Miért baj az, ha demokráciánkban
hitet teszünk egy új Alkotmányban
levetve a régi, toldozottat,
diktatúrából kifoltozottat?!
Miért vagyunk célkeresztben újra?
Rágalmait miért reánk fújja
már naponta szinte, Európa?
Nézzetek szét Európa-szerte,
csak minálunk vannak bajok rendre?
Görög, spanyol, olasz, sorolhatom,
ott csücsülnek mind a szégyenpadon!
Kicsik vagyunk, kiszolgáltatottak,
ezért példát a bőrünkön hoznak?
Egyet azért nem szabad feledni,
ez az ország kicsi, de nem semmi!
Túlélt tatárt, törököt és császárt,
nácit és a kommunizmus lázát,
Higgyétek el, végig kell csak nézni,
Európát is túl fogja élni!
2010. 01. 12. SZLD.
A meg nem ásott sír
(Nyírő József emlékére)
Pünkösd napján, zúgó szélben
emlékedet megidézem.
Valahol a Székelyföldön
lelkem a lelkedbe öltöm,
s a könnyező felhők alatt
a szívekből virág fakad.
Hamvaidat megölelve
szívére von a hon földje.
Sötét felhők tovaszállnak,
ravatalnál szívek állnak:
Székelyföld és Magyarország,
kiknek tollal írtad sorsát.
Magyar szavad, székely szíved
húz nekünk szivárvány-ívet!
Ez Istennek ma az adó,
mert a lélek nem eladó!
Akik pedig gáncsot vetnek,
becsületet temettetnek!
Gyűlöletből nem lesz béke,
értenék meg ezt már végre!
2012.05.27. SZLD.
A Kő
A sír felé az úton mentek,
keneteket és gyolcsot vittek
szívük gyászos szeretetével,
és szertefoszlott, bús reménnyel.
Még egyszer látni, szolgálni néki,
sajgó sebeit újra megélni…
De ott a Kő! Óh ez a gát
elzárja tőlünk Isten Fiát!
És íme ott, a sír előtt
legyőzve halált és időt,
a Kő, az el volt hengerítve!
Egy ifjú állt fényben előtte:
Feltámadott az Úr! – szólt diadallal,
áradt a fény a kelő nappal.
Az asszonyok csak álltak, álltak,
hinniük kellett azt, amit láttak!
Nagy-nagy öröm szállt a szívükbe:
Feltámadott! Nincs eltemetve!
2012. 04. 08. Húsvétvasárnap. SZLD.
Húsvéti locsolóvers 2012.
Meglocsollak szép virágom,
a fejedre áldás szálljon.
veszekedést elfeledjük,
mindig csak egymást szeressük!
Tavaszi szél felüdítsen,
szoclib banda ne dühítsen,
ne vizsgálják diplománkat,
mert nekünk még az se árthat!
Az ájemef ne zsaroljon,
ne diktáljon Brüsszel, London,
Párizs gondja ne itt legyen
a kafeteria-jegyen!
Munkánk gyümölcsét mi lássuk,
virágozzék szép országunk!
A szép lányok gyűrűjében
e szokásunk tovább éljen,
a legények locsoljanak,
fenekeket paskoljanak!
Most már visszatérek hozzád,
egy szép piros tojást hozzál,
s jókedvűen tovább megyünk,
a jó Isten legyen velünk!
2012. 04. 09. SZLD.
Mesél a rög
Lábunk alatt a rög mesél…
Óh hányszor áztathatta vér,
hányszor termett dús kalászokat,
hányszor viselt el kemény fagyokat,
hányszor porzott siető láb nyomán,
hányszor izzott fel a nap sugarán!
Mennyi mindent elmesél a rög!
Az idő suhan a gyűrött föld fölött;
üde mezők és sötét fenyvesek,
puszta tájak és feltörő hegyek
rögére írva: múlt, jövő, jelen;
lábnyomaink – a történelem.
Drága nekem minden kis morzsalék,
hisz ide térek, ha elér majd a vég.
Megölel óvón és mesél tovább -
ölelhetem az őseim porát.
Porból lettünk és porrá leszünk,
csak az marad meg, mit ma megteszünk
beleírva a porba, rögbe,
hogy megmaradjon így örökre.
Bénán, sután a jót akarjuk,
izzó sebeink könnyel takarjuk,
a harcmezőkön békét keresünk.
Epét kehelyben ne hozzanak nekünk!
Egyet azonban sohasem hagyunk;
ezen a földön mi, itthon vagyunk!
Szívünk e röggel mindig együtt dobog:
csak itt lehetünk egyek, s boldogok!
2011. 09. 18. SZLD.
„Maszat” az égen
Körbeszáguld, idecsipog,
kockafeje körbenéz,
látja magasból a Földet,
s mosolyog a kis vitéz.
Feladata komoly munka,
mér, és küldi jeleit,
ráírja a magas égre:
Magyarország! Ő van itt!
Testvérei hatalmasak,
de egy mákszem-tudomány
olyan, mint a sasok mellett
a széphangú csalogány.
Dicsőség az alkotóknak!
Ha az égre nézek én,
büszke tollam elkezd írni:
s született e költemény!
2012. 02. 14. SZLD.
Basky Istvánra emlékezem…
A közelmúltban elhunyt, kiváló énekművészhez, Baksky Istvánhoz személyes élmények fűznek. Gallai Attila zeneszerző barátom dallamaiba öltöztetett „A Határtalan” c. versemet Basky István adta elő először, és azután több alkalommal is. Mély átérzéssel, művészetének minden ragyogó elemét beleszőve énekelt. Megdöbbentő, és egyben felemelő érzés volt számomra hallgatni a verset ilyen formában, ilyen magas színvonalú előadásban.
Basky István a Magyar Rádió énekkarának nívódíjas tagja volt 40 éven át. Énekművészként muzikalitása mindig magával ragadta hallgatóságát. Büszkeséggel tölt el, hogy egy versem az ő előadásában került ilyen formában a közönség elé. Álljon itt az ő emlékezetére:
A Határtalan
Betölt mindent, mert határtalan,
árad szelíden, szépen, parttalan,
nem fogja gát, nem fogja törvény,
csillogó színét nem töri törvény.
Itt van közöttünk, bennünk, értünk,
bűnös szívünkkel, amit nem értünk:
az Isten adta nekünk önmagát,
hogy szeretetében élhessünk tovább.
Itt van közöttünk, észrevesszük-e?
életre hív az Élet Hírnöke,
szívünk és lelkünk érzi, látja;
benne van mindnyájunk feltámadása.
Betölt mindent, mert határtalan!
Irgalom, béke, mind-mind benne van:
az Isten adta nekünk önmagát,
és szeretetében fürdik a világ.
Laczó Zoltán Vince szerkesztő összeállításában 2012. 04. 02-án, 23:30-kor műsor hangzik el a Katolikus Rádióban.
Bizottsági vita Brüsszelben
Végighallgattam ezt a nagy vitát,
és megfordult bennem e való világ:
felnőtt, választott emberek ülnek
egy bizottságban, és meghülyültek?!
Képtelen vádak és kettős mérce
hullott a vádolt kormány fejére!
Nyilvánvaló hazugság-láncok
gyűrűztek, mint boszorkány-táncok,
okos fejükből mocskolódtak –
hát tanulságos órák voltak!
Mit akar ez az Európa?!
Miről is szólt ott most a strófa?
Választott többség adott kormányt,
nem szegve meg semmilyen normát!
Mi a gondjuk? Az erős többség?!
Lehet ezt utánozni! Tessék!
Szocialista, zöld és liberális
tedd meg hazádban! Ne várj! Máris!
A szomorú csak az ebben,
hazárulóink szeme sem rebben,
hazudnak ők is, nincs számukra korlát,
majd mennek, mint aki jól végezte dolgát.
Amíg csak élek, el nem felejtem
hogy hány barátra és ellenségre leltem,
hogy hányan törnék derékba a sorsát,
de nem sikerül! Feltámad Magyarország!
2012. 02. 09. 19 óra SZLD.
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Mai: 1
Tegnapi: 3
Heti: 5
Havi: 18
Össz.: 11 912
Látogatottság növelés
Versek a rímek és virágok, érzelmek, hitek, remények költőjétől. - © 2008 - 2024 - szabolaszlodezsoversek.hupont.hu